Volt egyszer egy Orczy-ház

A születésemet követő esztendőben, 1929 februárjában még ott emelkedett a Király utca és a Károly körút sarkán Pest egyik legrégebbi bérkaszárnyája. Hiteltelen közlés lenne, ha arra hivatkoznék, hogy jól emlékszem az 1936-ban lebontott Orczy-házra, a régi Pest legnagyobb háztömbjére. Öt és fél éves lehettem, amikor anyám időnként magával vitt a városba. Lehet, hogy elhaladtunk a hatalmas épület mellett, én azonban akkoriban még nem folytattam várostörténeti kutatásokat. Szerencsére az Orczy-ház emlékét számos korabeli újságcikk őrzi, van hát miből információkat szerezni: hajdan volt kollégáim írásaiból kiegészíthetem ismereteimet. Egyetlen cél vezérel: felidézni a magyar zsidóság múltjának egyik, ma már elfeledett, jelentős részletét, amely elválaszthatatlan az Orczy-ház történetétől.

Itt lakott például valamikor Vámbéry Ármin, a világhírű orientalista, itt talált szállást magának a Pestre költöző Kiss József költő. Az épület már a 18. század végén az óbudai zsidó kereskedők céhháza volt, a gabonakereskedők zöme pedig az ugyanott levő nevezetes Orczy kávéházban kötötte üzleteit. Az egyik lépcsőház falában egy befúródott ágyúgolyó emlékeztette a ház lakóit arra, hogy kétszáz évvel korábban nem maceszgombócokat lődöztek elődeikre azok, akik a várost ostromolták.

1929-ben Nádas Sándor, a negyven felé járó, briliáns tollú zsidó újságíró, aki négy évvel az Orczy-ház lebontása után még időben hagyta el az országot, és Amerikában kötött ki, ezt írta: "Az én emlékemben az Orczy-ház úgy él, mint egy szörnyű rovarkaszárnya. Most látom csak, hogy tiszta, rendes. Gyönyörű vasajtók, török lépcsőházak. Leghíresebb helyisége a háznak az Orczy kávéház. Itt mindig van publikum. Kellemes kávészag terjeng. A nyersbőrkereskedők börzéje ez, valamikor innen szerződtették vidékre a zsidó tanítókat. Max Nordau és Vámbéry is idejártak."

A harmincas évek első felében nemcsak a kávéház ment jól, de a Werner-féle kóser étterem is. Tulajdonosa, a nyolcvanéves, mindig jókedvű és elégedett Werner bácsi Nyitrából jött; előbb pálinkamérő volt Pesten, majd huszonhét évvel később megvette az Orczy-házbeli kóser éttermet. Gyakran hangoztatta: "Kicsiben kezdtem, az volt az elv nálam, kicsiben kezdeni és nagyban végezni."

Egyéb adatok. "A Rákóczi-háború után kitört pestisjárvány áldozatait a Károly-kaszárnyával szemközt lévő katonai temetőben hantolták el. A temetőt a hatóság 1780-ban lezáratta." (Ez a temető a Károly körút 15. szám alatt volt.) Szomszédságában építette fel a báró Orczy család az 1790-es években az azóta érdemtelenül elfelejtett Orczy-házat, melyben a lebontása előtt háromszáz ember lakott.

Még a pestiek közül is kevesen tudják, hogy egy kaszárnya volt a Károly körút névadója. Helyén napjainkban a Fővárosi Önkormányzathoz tartozó épületek állnak. A Károly körút páratlan oldala a Rákóczi úttól a Király utcáig húzódik. A 13/15-ös házszámmal jelzett impozáns bérház a Madách tér sarkán áll. Itt volt egykor a szóban forgó temető. Napjainkban a Károly körúton, a Dob utca felé haladva, jelenleg egy gyógyszertár, egy hangszerbolt, egy kis tiszta étterem és söröző, egy repülőjegy-iroda, az Európa Center, egy fonottáru-mintabolt és a Rothschild élelmiszer-áruház működik pestisben elhunyt honfitársaink hamvai fölött. Persze még különböző rendeltetésű pénzintézetek és üzletek is sorakoznak, egészen a Wesselényi utca sarkáig, azaz a hajdani temető széléig.

Nincs abban semmi meglepő, hogy a történészek kivételével a kutya sem emlékszik arra, mi történt Pesten 1790-ben. Az elmúlt kétszáz évből jómagam is csak az 1944-es esztendőre emlékszem világosan. Arra viszont nagyon.Nem így a letűnt idők krónikása, bizonyos Franz Schlams úr, aki a Szabadkirályi Pest város című leírásában így összegezte az Orczy-házban szerzett benyomásait: "Az Orczy báró-féle ház az Országúton nagy és pompásan berendezett. A három udvarra osztott házban van 48 lakás 142 szobával és 48 konyhával. Továbbá két zsinagóga, 37 üzlet és raktár. Három folyosó, mészárszék és pince több ezer akóra."

Elképzelni sem tudom a pince méreteit, sem azt, hogy mennyi idő alatt fogyasztottak el egy akó kóser bort az Orczy kávéház és a Werner étterem zsidó vendégei. Egyvalami biztos: az Orczy-ház lakói, üzleteinek vevői, valamint a nyersbőr- és gabonakereskedők túlnyomó többsége nem az unitárius felekezethez tartozott. Minden együtt van hát ahhoz, hogy az újjászülető VII. kerületben, a Király utca sarkán álló épület falán emléktábla hirdesse a "zsidó Atlantisz" valamikori centrumának, az Orczy-háznak az emlékét. Különös tekintettel Max Nordaura, Vámbéry Árminra, Kiss Józsefre és a két zsinagógára. Ismét szóba hoztam, ennél többet nem tehetek.

Szilágyi György