Elul hava

Olvasom a szomorú hirt: elhúnyt Mezei András József Attila díjas költő, író [url=http://www.mazsihisz.com/hirek.phtml?id=3168

És eszembe jut az a gyászverse, amit a "Zsidó versek" c. kis , sötétkék bársony borítású könyvecskéjében olvastam, s aminek a vonzásától nem tudtam szabadulni, amit ugyan anyja sírjára írt, melyben "Elul havában hull a hó", de e vers egy kicsit az én anyám sírversének is éreztem, bár őt Adar hóban temettük, és akkor tényleg hullt is a hó, nem csak metaforaként, de Elul hava hull már minden gyászban, hulljon hát most is,májusi kánikulában,Ijár havában, itt, a költő fehér fejére - emlékére:

Mezei András: LIBÁNUS-FA
(Anyám sírjára)

Csodálkozás
és rettenet
villámlik
az isteni fában –
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.

Kiálthat Libánus cédrusa
kiálthat,
áll a kereszt
a törzs sudarában –
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.

Zúghat
Libánus cédrusa
zúghat,
lesz csönd
a világ porában –
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.

Ágaiban
már mint ha csönd –
már mint ha csont a fában.
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.

Dőlhet Libánus cédrusa
dőlhet.
Áll a magasság pitvarában.
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában.

Kifehérül a hold
s a nap
setétül
isteni gyászban –
Elul havában hullt a hó
és hullt a hó Elul havában