1944. május 24.
a fotó hátlapján a nevem áll, becézett formában, ahogy egy alig másfél éves kislány megnevezéséhez illik is. És ott a dátum: 1944. május 24. És nem tudom, hol vagyok rajta! Otthon e még vagy a gettóban már. (Az biztos, hogy Strasshoff, Zlabings meg Theresienstadt előtt - kicsivel (ami ekkor még akár Auschwitz is lehetett volna) - Mindenestre a fotó főtémája a bőrönd - elég beszédes. Bár, tulajdonképp játékszer is lehetett- jobb hiján, ahogy a másik kezemben van is egy, babaféleség, amivel ugyan nem igen törődök. A gondterhetség a bőrönddel kapcsolatos mindenképp. - A kép nem volt meg nekünk, fiatal tanár koromban hívott ki egyszer a tanáriból egy gimnazista lány, a képpel a kezében, mondván, hogy anyukája küldi, én vagyok rajta. Az anyukája régi, jó ismerőse volt a családnak. (Anyukámmal együtt dolgoztak, nagynéném varrodájában.)Örültünk a képnek. Nem is törtem a fejem a dátumon, úgy tudtam, ez a gettóba kerülésünk előtt készülhetett, de a dokumentumok szerint május 23-án , tehát a kép hátlapján levő dátumot megelőző nap már a gettóban kellett lennünk.Az előbb írtam egy emailt szorgalmas-lelkes mindentudó helytörténészünknek aki a makói zsidóság történetét dolgozta fel- a vészkorszak idején. Kérdeztem tőle, hol lehettem én , szerinte, május 24-én, 1944-ben, hátha ő jobban tudja. A levél tárgya: 1944. május 24. Csak azon csodálkoztam, mikor már elküldtem a levelem, hogy lehet, hogy a dátum is: május 24. Hát mert ma is az van! Helyek, idők! egybeesések! Hát hol is lehettem én pont 64 évvel ezelőtt?...
Regisztrált: 2006.12.30.
Előzmények: ‹ 14822
Kedves Lili, vidéken minden előbb történt,(és részben máshogy); már májusban a gettósítás, és juniusban már deportáltak bennünket.
Regisztrált: 2007.01.02.
Kedves Jolanda!
Édes, aranyos kislány voltál, borzasztó amin átmentél!
Az én Anyukámék júniusban mentek a Király utca 15-be, ami csillagos ház volt. Ősszel zárták le, te is akkor kerülhettél a gettóba...sajnos!
Regisztrált: 2006.12.30.
köszönöm szépen a hozzászólásokat
nem is hittem volna, hogy ilyen erős érzéseket és gondolatokat tud kiváltani ez a kis "ártatlan" kép...
(hamarosan felteszem a pandantját, de az már 1945 augusztusi, s a Rózsadombon készült, a deportálásunk után...) ez valóban a gettóba vonulásunk előtt készülhetett, ahogy helytörténészünk is megerősitette... valószínű az utolsó még "szabad" napok egyikén)
Regisztrált: 2006.06.17.
Ők rohadjanak meg hetediziglen, akik ezt tették veled, nem felejtjük el ezt nekik, "a magukfajtának."
Neked meg el kell felejtened, mert hogy jogod van túllépni ezen, azt a Jóisten biztosította.
Regisztrált: 2006.06.13.
kedves jolanda, hiába ismerős már számomra a történeted, ez a fotó oly erőteljes, oly gyomorszorító, hogy lehetetlen hatása alól szabadulni
_____________________________________
פרח
Kedves Jolanda!
100%-ig vegigelem a leirtakat!!Nem tudom melyik orszagban elsz,en Izraelben,es az utobbi 18 evben a Veszkorszakkal foglalkozom intenziven.Ot es fel evig dolgoztam Steven Spielberg programjaban,es a megmenekultekkel videokazettakat keszitettem.Az en csaladom is vegig szenvedte ezt a szornyu idoszakot,s jomagam is,mert szegeny Anyamat velem allapotosan hajtottak vegig a halalmenetben,stb.Ha van kedved,irjal az E-mailemre.Szeretettel gondolok Rad!
Kedves Jolanda!
Ma már többször visszatértem a fotóhoz, nem bírtam elszakadni tőle.
Mert a képek valóban mindennél beszédesebbek, és ez a fotó is 'beszél' (persze elsősorban rólad) mindazokról-gyermekekről, férfiakról, nőkről..családokról- akik nem élhették túl az elmondhatatlant! Emlékeztet és az ember érzi, hogy összeszorul a szíve, lelke és fáj...
De egyszersmind fel is emel, mert az emlékezés által itt vannak, bennünk vannak.
És méginkább öröm, hogy te pedig közöttünk vagy: beszélsz, mesélsz, képeket adsz nekünk!! Tedd ezt még nagyon sokáig; köszönet és hála érte!
szeretettel:
Eszter
Kedves Jolanda,tetszett a kép, nagyon kifejező.Nekem a május 24 korainak tűnik a gettohoz, mintha az már június lett volna , akár az összeköltöztetés csilagos házakba.
A helyzet az, hogy akkortájt már nem voltam itthon, 23-as vagyok, és szüleim jóelőre kiküldtek Franciaországba hogy majd ott találkozunk ha ők is elindulnak. Erre nem került sor, de cserencsére túlélték, én meg ott csináltam végig Párizs-Grenoble)Most azért irok, mert keresem a túlélőket, akiket Mallász Gitta és Klnda Pál lelkész bujtatott a Budakeszi ut 46 sz alatti Boldog Katalin Leányotthonban (A Vendel utcai Ranodler intézethez rartozott)ahol egy varrodátm müködtettek bujtatási céllal.Meg is mentettek több mint száz zsidó nőt és gyereket. Klina Pál megkapta a Yad Vashemtől a Világ Igazai kitüntetést, Mallász Gitta nem.Miután irja hogy nagynénje varrodájában dolgozott az édesanyja, hátha tud valamit a Budakeszi útról is (ott ma Lauder ovoda van). Nekem tanuk kellenének, akik ott voltak a mentéskor, mert szeretném ha Mallász Gitta postumus megkapná a Yad Vashemet, amit bőven megérdemelne! Ha tud valamit, kérem emailezzen ,előre is köszönöm Bóc Imre
Regisztrált: 2007.01.11.
Kedves Jolanda, szívszorító a történeted. A kislány a képen nagyon édes, és még jobban megtestesíti a szornyűséget, hogy ilyen kisgyerekeket, amilyen Te is voltál el lehetett hurcolni a legaljasabb szándékokkal.
Nagyon jó, hogy itt vagy, és el tudod mesélni a történeted.
Regisztrált: 2006.12.30.
1944.V.24.
Hozzászólás