"A régi ház körül"..s belül...

megkörnyékeztem a régi házunkat, amit még (zsinagóga- és iskolaalapító) nagyapám építtetett pont 100 évvel ezelőtt, - amikor anyukám született - s ami szinte teljesesen újjá lett építve mostanában - bár a homlokzat - városképi védettsége miatt- megmaradt, hanem be is merészkedtem... Valóban, merészség kellett hozzá. Lányom mindig is mondogatta, hogy majd elkísér, de már csak akkor szóltam neki, mobilon, mikor beléptem: "bent vagyok a házban", értsd az egykori házunkban, azaz a bútorbemutató teremben (mit teremben, termekben), az íróasztal mögött ülő kisasszony rögtön felajánlotta a segítségét, kísérni akart, mondtam, kösz, csak körülnézek - azt nem árultam el, hogy nem a bútorok közt, hanem a szülőházam, anyám szülőháza, gyerekem szülőháza falait akarom csak megszemlélni ebben az újjászületett, majdnem felismerhetetlen reinkarnációjában... Határozott léptekkel vágtattam, a két egykori szobánk felé, amely a több szobánkból befalazó államosítás után lakásunk lett, maradt és... és, innen nem a tudatom irányított, valamit éreztem a szívemben, valami nyomást, meg könnyeket összegyűlni a szememben, és bambán bámultam ki az egykori ablakokon, ugyanarra az utcára, mint 55 évig, néztem az álmennyezettel és a feltöltött padlóval megrövidített falakat, ajtókat, melyek dupla szárnya le lett szerelve,az udvari szoba ablakain át a felismerhetetlen udvart, ki hinné, hogy itt valaha orgonák voltak, meg aranyeső, meg bababarózsa, meg konyhakert is, meg az öreg diófa, jaj, meg az egész életünk, anyám a kis padon krumplit pucolva, lányom a felfújt medencében pancsikolva, meg az ablakok, amik ki vannak cserélve, mint szinte minden, még a falak is, átépítve, (hiszen akkora repedés volt rajta, már attól féltünk, ránk dől), meg, igen, az ablakok is, kicserélve az udvar felé, ennek nincs is párkánya, amin olyan jó volt ücsörögni, míg belefértem az ablakrésbe az ajtó és udvar közt, bent is, kint is egyszerre, de ez az udvar se az az udvar, gyönyörűen körül van kerítve új kőkerítéssel, kikövezve, az utak mellett díszes kandeláberek, és ki is van írva, hogy PARKOLÓ... mint ahogy az egész házra, hogy BÚTOR BEMUTATÓTEREM... G-ék már nem laknak itt... Pedig milyen gyönyörűen "be van bútorozva" az egész ház, csodás, modern bútorokkal, még zsúfoltabban, mint a mi időnkben, amikor, államosítás után a két szobába zsúfoltak bennünket, de itt most nem lakik senki, itt nincs rokokó garnitúra, se ónémet ebédlőszekrény, se az aranyos, angyalos kristálycsillár, de a két tükrös szekrény egymást tükrözve, se a... jaj, semmi se, ami a mi régi életünkre emlékeztethetne, csak én tudom, mi volt itt egykor, kifelé tartva mondom, majd lemérem centivel otthon (otthon? ez volt az "otthon"!) a méreteket, a kisasszony ad készségesen egy katalóguskönyvet, mondom majd visszajövök, feltétlenül, megnézni alaposabban is a bútorokat, a katalógust meg majd, mikor zárva vannak.