Szól a kakas már . . .

Drága nagyanyám(áldott az emlékezete!) gyönyörű hangján sokat éneklelte, tőle hallottam és tanultam, ennek ellenére Demjén előadásában jobban hasonlít a valamikor hallott melódiára. Mindíg jó hallani.

Sírnak-rínak a bárányok,
Panaszkodnak a juhásznak,
Panaszkodnak a juhásznak.

Sej, de mondja meg a gazdájának,
Adjon szénát a juhának,
Adjon szénát a juhának.

De a gazda azt feleli,
Van a bokorban, majd kiszedi,
Van a bokorban, majd kiszedi.

De a juhász azt feleli,
Ha a nyáját így teleli,
Jövő nyárra meg se feji,
Jövő nyárra meg se feji.

Van két hete, vagyis három,
A számadómat ide várom,
A számadómat ide várom.

Sej, amott jön az szamárháton,
Talán az lesz akit várok,
Talán az lesz akit várok.

Jó napot, jó napot édes-kedves kisbojtárom,
A juhaimban van-e károm,
A juhaimban van-e károm?

Sej, míg én leszek a Kend bojtárja,
Juhaiban nem lesz kára,
Juhaiban nem lesz kára.

Raj Tamás a dal eredetének történetéről:

"Az első jelentős magyar hászid rabbi, Taub Izsák (Eizik) Szerencsen született 1751-ben. A mestert, aki gyermekként állítólag még találkozott a hászidizmus alapítójával, a híres BESZT-tel, a 18. század végén, 30 évesen választották meg Nagy-Kálló és az akkori Szabolcs vármegye főrabbijául. Negyven éven át tevékenykedett — számos hívőt és tanítványt gyűjtve maga köré — ebben a hivatalában, 1821-ben bekövetkezett haláláig, aajhelja (sátorszerű sírboltja) ma is ott látható, a zsidó temető bejáratában. A „kállói szent” (der hájliger Kálever) terjesztette el világszerte azt a néhány magyar népdalt (köztük a „Szól a kakas már” és a „Sírnak-rínak a bárányok” címűeket), amelyeket héber szöveggel kiegészítve, kabbalista, messianisztikus tartalommal megtöltve hívei mindmáig énekelnek.

A legenda szerint a kállói szent sokat időzött a környező erdőkben és mezőkön, mert nagyon szerette és élvezte a természet szépségeit. Gyakran beszélgetett az egyszerű pásztorokkal és erdészekkel. Egyik sétája alkalmával a rabbi az erdő szélén egy pásztorfiút hallott énekelni. A dal nagyon megtetszett a mesternek, és állítólag felajánlotta a fiúnak, hogy megvenné tőle. Amaz boldogan kötötte meg a számára előnyösnek tűnő üzletet. A rabbi, miután átnyújtotta a beígért egy aranyat, megtanulta az éneket, a fiú pedig elfelejtette.

Szól a kakas már, majd megvirrad már

Zöld erdőben, sík mezőben sétál egy madár.

Micsoda madár, hej de micsoda madár?

Zöld a lába, kék a szárnya, engem odavár.

Várj madár, várj, te csak mindig várj,

Ha az Isten néked rendelt, tied leszek már.

De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?

A jól ismert szatmári-erdélyi népdalt a rabbi kiegészítette. Úgy vélte ugyanis, hogy ez az ének a messiásról szól, mivel a kakas — a zsidó néphit szerint — a messiás hírnöke. Ezért aztán, az ő átiratában, két bibliai idézet került a dal végébe:

De mikor lesz az már, hej de mikor lesz az már?

Jibóne hamikdos, ír Cijajn tömálé

(= Ha felépül a Szentély, Sion városa benépesül),

akkor lesz az már!

És miért nincs az már, de miért nincs az már?

Umipné chatoénu golinu méarcénu

(= Bűneink miatt száműztek országunkból),

azért nincs az már.

A dal melódiája is megváltozott azáltal, hogy új környezetbe került: ritmusa lelassult, hangulata érzelmesebb, melankolikusabb lett. (Így halljuk ezt a dalt például Jan Peerce-nek, a Metropolitan híres énekesének nagylemezén, noha az előadóművész egy szót sem tud magyarul.)"

Remélem Joe, visszatévedsz, és neked tetszenek a feltett "melódiák" ezekben a -kavafisz szerint - nem autentikus előadásmódokban is!

kavafisz: kinek mi jutott - én nem ismerhettem a nagyapámat, (tulajdonképpen apámat se), de a családi legenda fenntartotta, hogy a kedvenc dala volt,, és boldog voltam, amikor a dédunokájában újrafogalmozódott ez a dal, (másoknak is -nem zsidóknak is!- örömöt okozott vele, egy városi Bartók hangversenyen játszhatta -"csak" zongorázta, nem énekelte...)
te hol hallottad-láttad énekelni...?

Ez volt az a dal, amit meg a 2. vilaghaborus keretlegenyek is tudtak. A zsido munkaszolgalatosaknak bunteteskent hatratekert karral, magasan a fara felko:tve kellett kukorekolniuk --- ahogy Apam meselte.

Ugye van egy első benyomás és persze további élmények. Mindenki csak a saját tapasztalatairól tud beszámolni. Tehát nem tudhatom, hogy a lányod hogyan játszotta, biztos szépen. De az én fülembe férfihangon szól. Emlékeimben kaftános, szakállas alakok idéződnek föl.
hm . . .

és mi "szigorúan vallásos környezet" lennénk, kavafisz?!
most újra hallgattam Demjént. Ő IS tetszik.
Nekem mindenféle előadásban nagyon tetszik ez a dal!- az az igazság...

...úgy is, ahogy a lányom kis zeneiskolásként feldolgozta egyszer, (zongorára) anélkül, hogy tudta volna, hogy mit dolgoz fel, mintha veleszületett volna.... szerintem ez a dal minden zsidónak benne van a szívében...

Bíró Eszter, a Budapest Klezmerband énekesnője... de ez egy részben másik zenekarral, a legújabb lemez (címe is EZTER)
Demjén Ferenc férfi - de mégsem érzem annyira autentikusnak, mint a nőket!
De tessék:

http://www.youtube.com/watch?v=islVeGbPS9Y

Szigorúan vallásos környezetben természetesen elképzelhetetlen, hogy egy nő énekelje, de különösen a második felvétel (Ezter?) már hasonlít arra, amire gondolok.

A Sabbathsong előadásában: http://www.youtube.com/watch?v=TaEL4tidJQk

Bíró Eszter: http://www.youtube.com/watch?v=qprouUu3VzY&feature=related

Hallottam még (a szegedi zsinagógában Sebestyén Márta és a muzsikás együttestől...

(A nagyapám kedvenc dala volt)

re 13207, Joe
Ez eredetileg egy magyar népdal, az egyszerű dallamát én magam el tudom énekelni. De avval a fajta díszítéssel, amellyel ünnepi alkalmakkor éneklik természetesen nem. A Youtube-on két felvételét is találtam, de számomra mindkettő élvezhetetlen.

Jiszráel ben Eliezer (1698-1760), aki a Báál Sém Tov, a "szent név tudója" néven ismert (a kezdőbetükből alkotott név alapján BÁST), a chászidizmus megalapítója. Rabbi, vándortanító, prédikátor, gyógyító ember volt. Egy podóliai kisvárosban született, fiatal koráról keveset tudunk, azt szinte teljes homály fedi, de a hagyományok szerint már ekkor szívesen járta a mezőket és az erdőket, elszakadva a városi élettől. Sokáig a tanház őreként kereste kenyerét, majd kisgyermekek tanítója (melamed) lett. Húsz éves korában feleségül vette a híres kotovi rabbi lányát. Kora ifjúságától búvárkodott a zsidó tudományok minden ágával, és sokat foglalkozott a rejtett tanokkal, a kabbalával. Bejárta Podólia, Volhínia és Galicia városait és falvait. Simogató szavaival gyógyította az embereket, segítette a szegényeket és támogatta a rászorulókat. Híre lassan bejárta egész Lengyelországot. Egy Mezsibuzs nevű városkában telepedett le. Tanházába nemcsak Lengyelországból, de messze földről is özönlöttek a tanítványok és lelkes hívei. A hétköznapi életben is nagyobb hangsúlyt fektetett a misztikára, mint a környező "hagyományos" rabbinikus zsidóság. Tanításait nem írta le, azok szájhagyomány útján terjedtek, majd tanítványai jegyezték le őket.

(Orbán Ferenc: Magyar zsidó zarándokkönyv. Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület)

Mint kisgyermek hallottam ezt a nigun-t dalt enekelni unnepekkor....azota se hallottam meg volna -e a melodia hozza?kosz
Joe